Egy sampon hatása a családra: pályázati verzió

                          Egy sampon hatása a családra

A férfi már reggel óta ezt a pillanatot várta. Ahogy itt fekszik ernyedt testtel a kád forró vízben, most érzi igazán, hogy mennyire fáradt. Jól gondolta reggel: nehéz napja lesz. Valóban gyötrelmes nap állt mögötte. Egésznap úgy érezte magát, mint akit feladtak egy szűk csomagba, de nem érkezett meg. Úgy, mintha pocsolya lenne az óvoda udvarán és pajkos gyermekek kedvüket lelnék benne; míg az óvónéni rájuk nem szól: és nem szól rájuk! Nehéz megérteni egy átlagos embernek; valaki hogyan élhet át ilyen abszolút sikertelenséget az ő aspektusából; borzalmakat. Igazából nem az a fontos mik ezek a borzalmak; hanem, hogy miért történnek? Az ő sikertelensége talán abból a gyökérből fakadt, amit úgy nevezünk önbizalom, hit. Régen sikeres fickónak tartották, keresték a barátságát, de ezek a barátságok igaztalanok voltak felszínesek túl érdek orientáltak. Ő viszont ezt sajnos nem látta, csak élvezte a sikert. Pedig higgyék el jó lelkű, igaz ember volt és talán, még ma is az. Az irigy embereknek ő nagyképű, beképzelt, és ahol tudnak ott ártanak neki. Naiv, felszínes életet alakíttatnak ki vele Elhitetve, hogy ez jó. Hisz sok barátod van – mondják. De ez nem igaz és lassan-lassan a hite elhagyja. Élete elcsúszik a rosszindulat simára fagyott  jegén és ettől kezdve nem érti mi történt, mi történik vele. Csak azt látja amint barátai először mosolyognak kudarcain, (jól lehet eleinte ő is mosolyog rajtuk) majd később a környezete hátat fordít neki. Hamar magányossá válik, úgy érzi a világ elhagyta, pedig dehogy hagyta el a világ, ő hagyta el a világot. Bezárkózott.. A régi igaz hitét felcserélte a pompára, az igaztalan barátságokra. Nem bűnös, csak tévedett. Mindenki tévedhet és kell is tévedni, mert ez alakítja ki a jó és rossz igazi étékrendjét, amennyiben a hibát felismerjük. Ő felismerte a hibát, de tenni ellene már nehezen tudott, hiszen egyedül volt – úgy gondolta. Félelme idővel stresszé alakult. Egyre fokozódott a hitetlensége, ez a reggel is így kezdődött. Félt, szorongott, hogy ma mit fog hibázni amiért  környezete megmosolyogja és a főnöke esetleg a fejét veszi?  Viszont mégis más volt mint a többi reggel. Valami motoszkált benne. Látott egy alagutat, (ó azt már régóta látja) de most  látott egy fényt is a végén. Még nem tudta mi ez a fény, de érezte hogy kiút. Elnyúlt a forró vízben, engedte hogy ellazítsa izmait a forróság jótékony hatása egészen a csontokig. Jól esett neki. Nem érzett semmit, sem félelmet, sem szorongást, de valamit mégis érzett; felelősséget, viszont  most nem törődött vele. De jó lenne mindig itt feküdni – gondolta. Az alagutat  látta és a fényt is. – Mi lehet ez, mi a kiút? – szinte kétségbeesetten gondolkodott. Pattanásig feszülve járt az agya. –  Ez jelent valamit, de mit, mi ez a fény? Rájövök! –  fájdalmasan sóhajtott és érezte, ezt komolyan gondolja. A samponért nyúlt, hogy megmossa a fejét. – Még ez is segít, kimaszírozom a sok rosszat a fejemből. – mondta kissé fáradtan. A sampont vissza tette, majd masszírozni kezdte ellazuló buksiját. – Tényleg jó – mondta magában és nézett az ürességbe. Nem látott és nem hallott semmit, csak a samponos dobozt érzékelte. Nem érzett semmit csak a nyugalmat. Kikapcsolt az agya. Betűzgetett valamit, mint mikor bámulunk valamire, de nem tud még eljutni az agyunkig. Ő sem tudta volna megmondani mit néz és mit lát. Olvasott, betűket rakott egymás mellé. A samponos doboz, tért egy kissé magához. Azért jó volt kikapcsolni a fejét ezzel is. – Haj-szí-ne-ző –, olvasta – világos hajnak melegvörös színt kölcsönöz. Felriadt! – Úristen! Szőke vagyok! – ismerte fel hangosan. – Jaj végem van! – kiabálta! A kiáltásra felesége és két gyermeke rohant be ijedten a fürdőszobába. Mikor meglátták a habban csapkodó meleg vörös hajú férfit, aki nemrég még szőke volt, könnyes nevetésben törtek ki. A férfi is nevetett, de nem a szine miatt. – A fény, a fény! – kiáltotta őszinte kacagással. – A család! – mondta suttogva. Ekkor már boldog volt és ő is könnyezett.