Tavasz: pályázati verzió

                               Valami történt a világgal!

Valami történt a világgal! Tegnap még csupaszan meredtek az ég felé a fák, bokrok ágai. Ma reggelre pedig, ez az alattomos sötét éjszaka lombokat hordott rájuk. Igaz, nagy eső volt éjjel. Az illatát még most is lehet érezni. Fanyar, édeskés május illat  párolog mindenütt és a napfényben nehéz pára csíkok úsznak fel az égbe, hogy keressenek egy felhőanyát maguknak. Valami történt a világgal, mert tegnap még csend volt, hideg némaság mindenütt. Most pedig, madarak énekétől visszhangzik a friss lombkorana. Kakukk kiált és rigó felesel vele. Amott egy vidra füröszti álmos arcát a kelő napba. Egy róka fölfelé tartott orral kíváncsiskodik, hogy mi történt, vagy hallgatja a madarakat, hátha megtudja, mire fel ez a lárma. Ezt a kusza reggeli zsivajt hallgatom és arra gondolok milyen hangos lármás minden és mégis mennyire nyugtató. Valami oda nem illő, egyre erősödő hangot visszhangoznak a parti erdő fái, itt-ott közé csúszó hanggal, mintha beszéd lenne. Igen, most már lehet hallani! Emberek jönnek a folyón csónakokkal és beszélgetnek. Beszélgetnek ahogy lehet motor zúgás mellett. Kiabálnak egymásnak. Ők a tavaszi horgászok. Mi a különbség a tavaszi és a máskori horgász között? Nem más, mint az, hogy minden tavaszi horgásznak van egy  tavaly , legnagyobb kifogott, vagy majdnem kifogott hala, ami mindig nagyobb a másikénál. Ők teszik ilyenkor a leghangulatosabbá és leghangosabbá a vizet. Van aki csónakból és van aki, partról horgászik. Ez az élmény amit ők okoznak az felejthetetlen. Képzeljék el a Tiszát! Két oldalán buja erdős növényzet: az egész olyan mint egy hosszúra sikerült csarnok és higgyék el, úgy is visszhangzik. Ezek a horgászok minden tavasszal elindulnak a vízhez. Van aki horgászni és van olyan is aki csak az illat miatt, mert ilyen is akad. Én is szeretek csak úgy kijárni. Elég sok horgász össze verődik ilyenkor. Tekintve, hogy először jönnek  az idén. Vidáman köszöngetnek egymásnak, persze , ha hallani a csónakmotor zúgásától, ha nem akkor leállítják a motort. majd kezdetét veszi a beszélgetés s a csónak közben csorog lefelé a sodrással, és ha az egyik horgász a parton van, a csónakos egyre jobban kiabál, mert távolodnak. A csónakos közeledik a harmadik horgászhoz, aki szintén bele kapcsolódik a beszélgetésbe. Azt mondanom sem kell, hogy a beszélgetésnek mindig a tanácsadás a célja, pontosabban: hol, milyen hal jár és ez eredendően vitát szül. Emiatt egy kis idő múltán már akár öt-hat ember is vitatkozik, ami a közeli két part miatt visszhangos vitának hangzik. Hiszen barátaink viszonylag messze vannak egymástól. Úgy neveztem el ezt a jelenséget, hogy kikiáltották a Tiszát, és nekem mindig ez a hivatalos tavasz nyitó.
Esküszöm, hogy így történik, vagy legalábbis régebben így volt és ezt a hangulatot nem lehet és nem is szabad elfelejteni! Ezért mondják azt sokan, hogy ma nem fogtam semmit, de jól éreztem magam s ez így is van.
Azt viszont csak a beavatottak tudják, hogy a Tisza megköszöni tavasszal, azt hogy vártunk rá és ezért ajándékokat is kapunk. Áprilisban, májusban a rügyező lombokat az ezüstfűz mézédes illatát a madarak nászénekét, keszegfélék nászát s partszéli szerelmüket. Júniusban az új illatot a tavirózsák lágy ringását. Ekkor ajándékoz meg, még a folyó igazi tündöklésével a tiszavirágzással, mikor a felszínt beborítja egy élénk sárga, szerelmes rovaroktól nyüzsgő varázsszőnyeg. Mikor a nádasok zölden hullámoznak, azt is tőle kapjuk. Azt, ha a ponty, vagy a harcsa nem szökik le a horogról a türelmünkért kapjuk, ha pedig elmegy azt azért, hogy türelemre tanítson. A július, augusztus ajándéka nem egyéb mint a hűsítő fürdőzés két potyka között. Éjjel a harcsa buffogása, rablása. Kuttyogatás a tükörsima vizen. Milliónyi szúnyog, igen az is ajándék. Azzal is a türelemre tanít. A sétákról, bicikli túrákról el ne feledkezzünk. Azok is érnek annyit mint egy horgászat, én úgy hiszem.
A Tiszától sokat kaphatunk, szinte mindent. Annyit nem kér érte amennyit ad, csak annyit kér, hogy tavasszal legyünk itt mint most!