Néhány titok, rólam

Szerző:tóthottó

                                                      Titok, csak nektek!

Sokszor gondolkodtam rajta: miért van az, hogy amit látok és érzek azt más másként látja, érzi? Egyszer elkezdtem elmondani, én miként látom azt amit együtt nézünk és kiderült, hogy sokkal szebb ahogyan én láttam azt a valamit. Így született meg az első gondolat, hogy mindazt amit látok a természetben, vagy bárhol másutt azt le is írjam. Az pedig, hogy közzé tegyem, az a családom ismerőseim unszolására történt, de rögtön hozzá kell tennem, hogy a végső inspirációt Antoin de Saint-Exupéry bölcs megállapítása tett a Kis herceg című írásában. "Jól csak a szívvel lát az ember. Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan."

                                                                Ez is titok!

- Elmondok nektek egy titkot! A nevető novellák mindegyike igaz történeten alapul. Így, vagy úgy, megtörténtek velem, ismerőseimmel vagy családommal. Könnyű dolgom volt leírni, mert olyan temperamentumú a családom, hogy szoktam mondani: belőletek megtudna élni egy rosszabb író is. Én csak felszedegettem ezeket a morzsákat és kicsit kiszíneztem mint egy festő a képeit, majd pedig közzétettem őket. Közzétettem, hogy ti is részese tudjatok lenni ennek a vidám, olykor idétlen, de nagyszerű társaságnak.

Megjegyzések

  1. Eva Benet2018. május 22. 6:04

    Nekem egyszer azt mondta valaki, hogy a saját, megélt történeteinkből születnek a legjobb írások!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

T

A folyó hagyatéka: első fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                                          Első fejezet: A jégmadár és a tündérek                                                   1. Békésen ült a parton és elkezdődött amit nem szeretett, de mindig várt. A türelmetlenség gyermeteg hangulata kezdett úrrá lenni rajta. Mindég így van, ha már a vége felé jár, de van úgy, mikor elkezdi már akkor türelmetlen. Harmadik napja ülök itt a botok mellett és még semmi – gondolta. Tisztában volt vele, hogy a folyóvizi etetésre később, legalább két-három nap múlva érkezik meg a hal, de az érzés az hamarabb jön sajnos. Messze bent a Tiszán, kedvesen imbolygott egy fehér tárgy. Nézte a férfi erőssen azt a valamit. Talán túl messzire tettem a bólyát? – kérdezte magától hang nélkül. Igaz, néhány keszeget fogtam a partszélén, de nem oda etettem - fűzte tovább a gondolatait. A két bot feszülten figyelte a folyót. Gyűrűi közül elindulva, damilok fúrták át a víztükröt. Rohantak a mélybe a titokzatos mélység felé. A zsinórok tudták mi v
Koppincs ide

Nevető novellák: Dugóban a türelem

Szerző:tóthottó
Kép
Az augusztusi nap, még utolsó erejét összeszedve, forrón figyelte a várost. Meleg volt. A rendőr tudta miért kell ma forgalmat irányítania. Gondolataiba mélyedve rutinszerűen sípolt, felemelte jobb karját, jelezve, hogy megváltozik a forgalom iránya attól, amit. Bizsergést érzett. A nőre gondolt és a szombat éjszakára. Gyönyörű, érzéki és szerelemre éhes, kíváncsi nő. – gondolta. Megborzongott attól, amit érzett, közben leengedte jobbját vízszintesen maga elé és körülötte mindenki tudta merre folytathatja útját, vagy éppen megállni kényszerül. Ijedten tűnődött: Akarom látni megint, nem féltem a fene nagy függetlenségem? Hisz ez őrület! Vagy szerelem? Á, ez badarság! Hisz a főnök húga. Még az hiányozna, hogy függjek egy nőtől és a karácsonyi asztalnál is arra vigyázzak, nehogy lefokozzanak! – morfondírozott, miközben folytatta munkáját a pénteki csúcsforgalomban a tüzes aszfalton. Férfias büszkeség öntötte el az emlékektől. Lehet, hogy mégis szerelmes vagyok? No, még az
Koppincs ide

A Tisza csodái: Tavasz

Szerző:tóthottó
Kép
Szerző: L. Otto.                                                                  Tavasz:ÉBREDÉS A hegytetőt már tisztára törölték a tavasz első napsugarai és a lesöpört pára ott pihent a dereka alatt a völgyben elnyúlva. Április volt a levegő hirtelen melegedett és mostanra már a húsz fokot is eléri napközben. A hólé Csobogva folyt  alá, kis forrást duzzasztva belőle. Egy szürke gém, lenn a tó szélén állt, merengett a hegy felé s nézte hogyan duzzasztja az olvadás számára ígéretessé a tavat. Már nagyon husszú ideje annak, hogy a Máramaros völgyéből minden évben útjára indul egy aranysárgán csillogva kanyargó folyó.   Édes szülei símogatják ébredésre tavasz tályán ott a hegyek aljában. Édesapja a Fekete-Tisza, Édesanyja a Fehér-Tisza. Testvérei: Viso, Iza, Mára és a Szapolca kisérik egy darabon, majd mikor át ér a határon végig nyúlik kényelmesen Magyarországon. Megvillogtatja csillogó hátát és vidáman hívogatja magához a természetet. Ő a Tisza. Apránként erőre duzzasztva me
Koppincs ide

A folyó hagyatéka, második fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                   Második fejezet: Tiszavirágzás                                             1. Éjfél már éppen elmúlt, mikor számba vették a zsákmányt.  – Négy ponty, kettő süldő harcsa, három szép süllő –, vette számba – még négyóráig meg nézzük a többi varsát és utána alszunk a csónakban reggelig. Akkor indulunk mikor már kint lesznek a horgászok – mondta a fiatalabb.  Ahogy megegyeztek, négyórakor kimentek a partra és elrejtették a halakat oda a vízbe ahová szokták. A rabsic szerszámokat pedig az aljnövényzet alá, majd elaludtak. Néhány varsát bent hagytak a vízben a sekélyes, partmenti sodrásban. Úgy tervezték, majd holnap éjjel felszedik, mert hétvégére több megrendelésük is van. Látszott amint a leszúró karóik ott remegtek a sodrásban pár centire a víz felett, a parti növényzet alatt rejtve. Úgy tűnt nem láthatja senki. A két férfi diszkréten fürkészett a piacon. A vörös hajú éppen egy a halasnál alkudozó középkorú nőt figyelt.  – Mikor megy már? – dohogott a kiseb
Koppincs ide

19 09 06 A folyó hagyatéka: harmadik fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                                    Harmadik fejezet.                                                                 ...és egy lány.                                                                                          1. – Viszem haza anyumnak, mert paprikást akar csinálni – mondta Józsi,  gúnyolódva.  – Elment az a maradék eszed is, hülye vagy teljesen? – folytatta.  – Valamit mondanom kellett, mi van ha belenéz a csónakba a tanár úr, és ne hülyézz le, mert itt hagylak! – emelte fel hangját a vöröshajú.  – elmész, igen? Menny csak! Nem tudom apád hogy fogja kifizetni a kártya adóságát Geri! – gúnyolódott tovább és a Gerit pimaszul meg is nyomta.  – Te nem hívhatsz Gerinek, mert nem vagy a barátom! – közben keményen hátra nyúlt és erőssen megmarkolta Józsin a katona zubbonyt – különben elmondom neked a nagy titkot: most jöttem veled utoljára, mert ezzel a mai fogással kiegyenlítettem a számlát – engedte el haragosan a gallért.  – Azzal tisztában vagy Gergőke –, f
Koppincs ide

Nevető novellák: Hatalomátvétel

Szerző:tóthottó
                                         HATALOMÁTVÉTEL szerző: L. Otto Sercegve sült a hús a tűzhelyen, finom; otthon illattal töltve be az ifjú pár első konyháját.  – Na, na, na! Milyen ízű a leves? – kérdezte az ifjú feleség férjét kíváncsian, de reményekkel telve.  – jó! – mondta elismerően a férj.  – Jóóó, milyen jó, jobb mint az anyukádé? – Kérdezett vissza hirtelen, szomorú csalódottsággal a nő.  – Hát olyan – jött a tömör, őszinte válasz. A feleség egy kicsit elgondolkozott ezen a válaszon, és úgy érezte,  most a férje nem őszinte és játszik vele.  Ezt nem engedem – gondolta és tovább faggatózott.  – Drágám! Milyen az az olyan? – tette csípőre a kezét.  – Háát, mint az anyámé – mondta a férj, de most már kevésbé magabiztosan.  – Ahha, értem! Miért sótlan?  – Neem dehogy! – tartott ki a férj őszintesége mellett.  – Akkor... sós? – kérdezte a nő most már olyan gőgös gúnnyal mint egy szöszke, copfos kis elsős lány a barátnőjétől, hogy akkor most ki a főnök: mer
Koppincs ide

A Tisza csodái: Nyár

Szerző:tóthottó
Kép
                                                                                                                                   Egy régi történet                                                1. Vén volt már a nyár, s a forróság köntösét panyókára vetve viselte az augusztus, és még így is nehéz volt elviselni a meleget. Három ember ült a ligetes folyóparton és a csodára vártak. Néhány bögölylégy szemtelenül zaklatta révedezésüket: harapta mesztelen hátukat.  – Az anyját! – ettől még a szúnyogok is kedvesebbek – állapította meg egyikük, mindeközben bágyadtan hunyorogtak a vízre és a botokra. Néha elbóbiskolt némelyik, de csak néhány pillanatra. Őt szívesen segítették a legyek s a szúnyogok az ébren  maradásban. Amott szitakötők szelték a levegőt, olyan akrobatikus szépséggel mint egy sportrepülő: száguldva döngtek tova és néha, meg-meg állva pihentek egy botspiccen, vagy egy forró kövön; ilyenkor szuszogni látszottak, hogy az ember szinte velük lihegett.  Lustán
Koppincs ide

Miről szól: A folyó hagyatéka, című regény?

Szerző:tóthottó
Kép
                                  Ez a regény nem..., illetve nem csak horgászoknak szól!  Általában a hagyatékot elmúláshoz kötjük, úgy gondoljuk valaki meghalt, pedig ez nem így van. A hagyaték az minden esetben egy érték: egy anyagi vagy szellemi érték, amiről gondoskodni kell!  Ebből kiindulva az író törekedett arra, hogy mindenki megtalálja benne a saját maga sorsát, olvasmányát. Próbálta megmutatni számodra is azt, hogy mitől és miként alakulhatott így az életed. Persze, nem tudhatja te milyen ember vagy, de ha olvasod, te hamar rájössz és megnyugodhatsz, vagy ha hibáztál valaha, azt felismerheted e néhány oldal olvasása közben. Egy fiú, történetét meséli el, aki megszerette a vizet a partot és mindent ami a természettel össze függ. Láthatunk általa számos csodát, szépséget.  Amit nem ismerünk attól félünk; – szoktuk mondani, hát itt sok mindent fogunk látni és megígérhetem neked azt is, hogy láthatod amit eddig nem vettél észre, és a történet végén már többet fogsz tudni
Koppincs ide

A Tisza csodái ősz 2.

Szerző:tóthottó
Kép
                              Na végre vége a nyárnak! Eretnekségnek tarthatjátok a címben elhangzó mondatot, de nem az –  mert van a világon az a valami amiért az ember várja a nyár végét. Most elmondom mi az a valami. Vegyünk egy négytagú családot abból az okból, hogy a strandbüfé műanyag asztalához tudják vinni a két hekk-et körettel, négy főre üdítőt, és két sajtos tejfölös lángost úgy, hogy közben valakinek foglalni kell a kissé vihar és kóla vert asztalt.  Az apa: mondjuk Béla; aki igazi családfő típus, igazi önfeláldozó, mindent megtesz a családért amit felesége mond, vagy épp kigondol. Önzetlenül és sokszor gondolkodás nélkül megy –  teszi a dolgát. Az anya: Ágnes; aki a család jólétéért, kényelméért szintén mindent megtenne, még Bélát is képes lenne feláldozni, pedig nagyon szereti, dehát a család az család.  Egy fiú:  Béci, tizenkétéves; ő igazán élvezi ezt a helyzetet s rendre tőkét is kovácsol belőle magának. Ezenkívül neki mindegy, hogy marad-e áldozat
Koppincs ide

A folyó hagyatéka: ötödik fejezet viharban

Szerző:tóthottó
Kép
                                    Ötödik fejezet                     Viharban                                                             1. A dörrenés szinte ketté hasította az éj függönyét, és villanással próbálta felkelteni az éjszakát. Szikrázó világosság terült el, bujt be minden arra való üregbe, résbe. A fák fáradt lomhasággal hajoltak meg a természet végakaratának, és recsegve, nyögve várták az ítéletet. Minden élő s holt meghajolt, vagy elbújt a készülő isten haragjától és az olykor felvillanó villám fényében már lehetett látni néhány hatalmas gyöngyszerű esőcseppet ami igen gyorsan fokozta csillogását, majd pillanatok alatt leszakadt az ég mintha kilukadt volna a világ dézsája. Most még Noénak is nehéz dolga lenne, ha azt szeretné, hogy összeterelje az állatokat. A folyó két partján a fák a vízig hajoltak és a gyengébbek, sérültek hamar oda is vesztek. Mert a rohanó víz megkapta az ágakat fatörzseket és vitte rohant vele, mintha sürgős megbízást teljesítene. Toccsanva
Koppincs ide