Ősz

Szerző:tóthottó


                                  Ősz: Búcsúzik a tisza-tó

Szerző: L. Otto


Talán a legmelegebb nyár volt, de hisz mindegyikre azt mondjuk amelyik rejt valami szép emléket, beteljesült vágyat: ez a legszebb nyár volt! Tehát minden bizonnyal a legmelegebb nyár volt. A madarak boldogan és szertartásosan köszöntötték a reggeleket. A fűnek igazi nyár szaga volt, a víz olyannak tűnt mint egy különlegesen felcsiszolt tükör,  melyen tonnányi nehéz pára ül. Vigyázva ölelte a part, nehogy baja essék. Mégis mikor kíváncsi halak kibújtak a finom hártya összetört, de sebaj, mert láthatatlan kezek újra csiszolták. Ezt nem mesélték, ezt én láttam. Bágyadt hajnali fáradtsággal küszködve ültem a vízparton és halakra vadásztam..., hogy volt-e kapásom? Nem tudom! Elbűvölt a látvány az illat és az érzés, melyeknek egy egyszerű nevet adtak őseink: TISZA.
Elgondolkodtam, mi lesz ha, véget ér a nyár, hisz már az augusztus kapuján kopogtat az ősz. Olyankor sár van, nyirkos sár illatú minden, és hideg is van. Bölcsen megállapítottam, nem tudok mit tenni ez ellen, ha csak annyit nem, hogy itt leszek vele és tisztelettel elbúcsúzom tőle egy időre. Így tettem.
                                                       
Meleg nélküli napfényes októberi nap volt.
Utolsó igaznak hitt hazugságokkal érkeztek a folyóra és a tóra a horgászok.
 - Majd ma, ma biztos megfogom! - mondták. Lázas jövés menés volt mindenütt a vizek körül, míg végre mindenki megtalálta a reményt adó helyet. Hihetetlen, de csendesség kezdte uralni a tájat, pedig sok ember horgászott. Úgy éreztem, mintha beszippantott volna a Tisza- tavi ősz.  vízi madarak hancúroztak az ajándék napfényben. A nyár árnyéka arany színű selyemmel terítette le a környező nádast.
Őszinte leszek, egy kis gyémánt színű könnycsepp végig gördült az arcomon, de nem azért mert szomorú voltam, azért mert láthattam ezt a csodát. Láthattam azt, hogy él és azt, hogyan hal meg.
Nem mond igazat aki azt mondja, hogy egy falevél zizegve hullik le, engedve az ősz akaratának. Hang nélkül imbolyogott alá, míg végül mellém esett. Ott már mondott valamit, de nem értettem tisztán.
Talán, hogy köszöni, vagy jó volt velem lenni, vagy vissza vár? Igen, ezeket mondhatta.
                                                       
Egy kis hal kíváncsian loccsantotta meg a vizet, egyet értett ő is vele.
A szívemet simogatta ez a hangulat.
A nap már zavarban volt mert közeledett a látóhatárhoz, tudta hogy,  hamar elbújik és véget vet ennek a csodának.
Végig néztem a tájon és láttam ahogy integet.
Én is búcsút intettem. Amit viszont most láttam, azt nem lehet elmondani, azt látni kell!
                                         
                                             VÉGE


2o16 november 23

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

T

A folyó hagyatéka: első fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                                          Első fejezet: A jégmadár és a tündérek                                                   1. Békésen ült a parton és elkezdődött amit nem szeretett, de mindig várt. A türelmetlenség gyermeteg hangulata kezdett úrrá lenni rajta. Mindég így van, ha már a vége felé jár, de van úgy, mikor elkezdi már akkor türelmetlen. Harmadik napja ülök itt a botok mellett és még semmi – gondolta. Tisztában volt vele, hogy a folyóvizi etetésre később, legalább két-három nap múlva érkezik meg a hal, de az érzés az hamarabb jön sajnos. Messze bent a Tiszán, kedvesen imbolygott egy fehér tárgy. Nézte a férfi erőssen azt a valamit. Talán túl messzire tettem a bólyát? – kérdezte magától hang nélkül. Igaz, néhány keszeget fogtam a partszélén, de nem oda etettem - fűzte tovább a gondolatait. A két bot feszülten figyelte a folyót. Gyűrűi közül elindulva, damilok fúrták át a víztükröt. Rohantak a mélybe a titokzatos mélység felé. A zsinórok tudták mi v
Koppincs ide

Nevető novellák: Dugóban a türelem

Szerző:tóthottó
Kép
Az augusztusi nap, még utolsó erejét összeszedve, forrón figyelte a várost. Meleg volt. A rendőr tudta miért kell ma forgalmat irányítania. Gondolataiba mélyedve rutinszerűen sípolt, felemelte jobb karját, jelezve, hogy megváltozik a forgalom iránya attól, amit. Bizsergést érzett. A nőre gondolt és a szombat éjszakára. Gyönyörű, érzéki és szerelemre éhes, kíváncsi nő. – gondolta. Megborzongott attól, amit érzett, közben leengedte jobbját vízszintesen maga elé és körülötte mindenki tudta merre folytathatja útját, vagy éppen megállni kényszerül. Ijedten tűnődött: Akarom látni megint, nem féltem a fene nagy függetlenségem? Hisz ez őrület! Vagy szerelem? Á, ez badarság! Hisz a főnök húga. Még az hiányozna, hogy függjek egy nőtől és a karácsonyi asztalnál is arra vigyázzak, nehogy lefokozzanak! – morfondírozott, miközben folytatta munkáját a pénteki csúcsforgalomban a tüzes aszfalton. Férfias büszkeség öntötte el az emlékektől. Lehet, hogy mégis szerelmes vagyok? No, még az
Koppincs ide

A Tisza csodái: Tavasz

Szerző:tóthottó
Kép
Szerző: L. Otto.                                                                  Tavasz:ÉBREDÉS A hegytetőt már tisztára törölték a tavasz első napsugarai és a lesöpört pára ott pihent a dereka alatt a völgyben elnyúlva. Április volt a levegő hirtelen melegedett és mostanra már a húsz fokot is eléri napközben. A hólé Csobogva folyt  alá, kis forrást duzzasztva belőle. Egy szürke gém, lenn a tó szélén állt, merengett a hegy felé s nézte hogyan duzzasztja az olvadás számára ígéretessé a tavat. Már nagyon husszú ideje annak, hogy a Máramaros völgyéből minden évben útjára indul egy aranysárgán csillogva kanyargó folyó.   Édes szülei símogatják ébredésre tavasz tályán ott a hegyek aljában. Édesapja a Fekete-Tisza, Édesanyja a Fehér-Tisza. Testvérei: Viso, Iza, Mára és a Szapolca kisérik egy darabon, majd mikor át ér a határon végig nyúlik kényelmesen Magyarországon. Megvillogtatja csillogó hátát és vidáman hívogatja magához a természetet. Ő a Tisza. Apránként erőre duzzasztva me
Koppincs ide

A folyó hagyatéka, második fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                   Második fejezet: Tiszavirágzás                                             1. Éjfél már éppen elmúlt, mikor számba vették a zsákmányt.  – Négy ponty, kettő süldő harcsa, három szép süllő –, vette számba – még négyóráig meg nézzük a többi varsát és utána alszunk a csónakban reggelig. Akkor indulunk mikor már kint lesznek a horgászok – mondta a fiatalabb.  Ahogy megegyeztek, négyórakor kimentek a partra és elrejtették a halakat oda a vízbe ahová szokták. A rabsic szerszámokat pedig az aljnövényzet alá, majd elaludtak. Néhány varsát bent hagytak a vízben a sekélyes, partmenti sodrásban. Úgy tervezték, majd holnap éjjel felszedik, mert hétvégére több megrendelésük is van. Látszott amint a leszúró karóik ott remegtek a sodrásban pár centire a víz felett, a parti növényzet alatt rejtve. Úgy tűnt nem láthatja senki. A két férfi diszkréten fürkészett a piacon. A vörös hajú éppen egy a halasnál alkudozó középkorú nőt figyelt.  – Mikor megy már? – dohogott a kiseb
Koppincs ide

19 09 06 A folyó hagyatéka: harmadik fejezet

Szerző:tóthottó
Kép
                                    Harmadik fejezet.                                                                 ...és egy lány.                                                                                          1. – Viszem haza anyumnak, mert paprikást akar csinálni – mondta Józsi,  gúnyolódva.  – Elment az a maradék eszed is, hülye vagy teljesen? – folytatta.  – Valamit mondanom kellett, mi van ha belenéz a csónakba a tanár úr, és ne hülyézz le, mert itt hagylak! – emelte fel hangját a vöröshajú.  – elmész, igen? Menny csak! Nem tudom apád hogy fogja kifizetni a kártya adóságát Geri! – gúnyolódott tovább és a Gerit pimaszul meg is nyomta.  – Te nem hívhatsz Gerinek, mert nem vagy a barátom! – közben keményen hátra nyúlt és erőssen megmarkolta Józsin a katona zubbonyt – különben elmondom neked a nagy titkot: most jöttem veled utoljára, mert ezzel a mai fogással kiegyenlítettem a számlát – engedte el haragosan a gallért.  – Azzal tisztában vagy Gergőke –, f
Koppincs ide

Nevető novellák: Hatalomátvétel

Szerző:tóthottó
                                         HATALOMÁTVÉTEL szerző: L. Otto Sercegve sült a hús a tűzhelyen, finom; otthon illattal töltve be az ifjú pár első konyháját.  – Na, na, na! Milyen ízű a leves? – kérdezte az ifjú feleség férjét kíváncsian, de reményekkel telve.  – jó! – mondta elismerően a férj.  – Jóóó, milyen jó, jobb mint az anyukádé? – Kérdezett vissza hirtelen, szomorú csalódottsággal a nő.  – Hát olyan – jött a tömör, őszinte válasz. A feleség egy kicsit elgondolkozott ezen a válaszon, és úgy érezte,  most a férje nem őszinte és játszik vele.  Ezt nem engedem – gondolta és tovább faggatózott.  – Drágám! Milyen az az olyan? – tette csípőre a kezét.  – Háát, mint az anyámé – mondta a férj, de most már kevésbé magabiztosan.  – Ahha, értem! Miért sótlan?  – Neem dehogy! – tartott ki a férj őszintesége mellett.  – Akkor... sós? – kérdezte a nő most már olyan gőgös gúnnyal mint egy szöszke, copfos kis elsős lány a barátnőjétől, hogy akkor most ki a főnök: mer
Koppincs ide

A Tisza csodái: Nyár

Szerző:tóthottó
Kép
                                                                                                                                   Egy régi történet                                                1. Vén volt már a nyár, s a forróság köntösét panyókára vetve viselte az augusztus, és még így is nehéz volt elviselni a meleget. Három ember ült a ligetes folyóparton és a csodára vártak. Néhány bögölylégy szemtelenül zaklatta révedezésüket: harapta mesztelen hátukat.  – Az anyját! – ettől még a szúnyogok is kedvesebbek – állapította meg egyikük, mindeközben bágyadtan hunyorogtak a vízre és a botokra. Néha elbóbiskolt némelyik, de csak néhány pillanatra. Őt szívesen segítették a legyek s a szúnyogok az ébren  maradásban. Amott szitakötők szelték a levegőt, olyan akrobatikus szépséggel mint egy sportrepülő: száguldva döngtek tova és néha, meg-meg állva pihentek egy botspiccen, vagy egy forró kövön; ilyenkor szuszogni látszottak, hogy az ember szinte velük lihegett.  Lustán
Koppincs ide

Miről szól: A folyó hagyatéka, című regény?

Szerző:tóthottó
Kép
                                  Ez a regény nem..., illetve nem csak horgászoknak szól!  Általában a hagyatékot elmúláshoz kötjük, úgy gondoljuk valaki meghalt, pedig ez nem így van. A hagyaték az minden esetben egy érték: egy anyagi vagy szellemi érték, amiről gondoskodni kell!  Ebből kiindulva az író törekedett arra, hogy mindenki megtalálja benne a saját maga sorsát, olvasmányát. Próbálta megmutatni számodra is azt, hogy mitől és miként alakulhatott így az életed. Persze, nem tudhatja te milyen ember vagy, de ha olvasod, te hamar rájössz és megnyugodhatsz, vagy ha hibáztál valaha, azt felismerheted e néhány oldal olvasása közben. Egy fiú, történetét meséli el, aki megszerette a vizet a partot és mindent ami a természettel össze függ. Láthatunk általa számos csodát, szépséget.  Amit nem ismerünk attól félünk; – szoktuk mondani, hát itt sok mindent fogunk látni és megígérhetem neked azt is, hogy láthatod amit eddig nem vettél észre, és a történet végén már többet fogsz tudni
Koppincs ide

A Tisza csodái ősz 2.

Szerző:tóthottó
Kép
                              Na végre vége a nyárnak! Eretnekségnek tarthatjátok a címben elhangzó mondatot, de nem az –  mert van a világon az a valami amiért az ember várja a nyár végét. Most elmondom mi az a valami. Vegyünk egy négytagú családot abból az okból, hogy a strandbüfé műanyag asztalához tudják vinni a két hekk-et körettel, négy főre üdítőt, és két sajtos tejfölös lángost úgy, hogy közben valakinek foglalni kell a kissé vihar és kóla vert asztalt.  Az apa: mondjuk Béla; aki igazi családfő típus, igazi önfeláldozó, mindent megtesz a családért amit felesége mond, vagy épp kigondol. Önzetlenül és sokszor gondolkodás nélkül megy –  teszi a dolgát. Az anya: Ágnes; aki a család jólétéért, kényelméért szintén mindent megtenne, még Bélát is képes lenne feláldozni, pedig nagyon szereti, dehát a család az család.  Egy fiú:  Béci, tizenkétéves; ő igazán élvezi ezt a helyzetet s rendre tőkét is kovácsol belőle magának. Ezenkívül neki mindegy, hogy marad-e áldozat
Koppincs ide

A folyó hagyatéka: ötödik fejezet viharban

Szerző:tóthottó
Kép
                                    Ötödik fejezet                     Viharban                                                             1. A dörrenés szinte ketté hasította az éj függönyét, és villanással próbálta felkelteni az éjszakát. Szikrázó világosság terült el, bujt be minden arra való üregbe, résbe. A fák fáradt lomhasággal hajoltak meg a természet végakaratának, és recsegve, nyögve várták az ítéletet. Minden élő s holt meghajolt, vagy elbújt a készülő isten haragjától és az olykor felvillanó villám fényében már lehetett látni néhány hatalmas gyöngyszerű esőcseppet ami igen gyorsan fokozta csillogását, majd pillanatok alatt leszakadt az ég mintha kilukadt volna a világ dézsája. Most még Noénak is nehéz dolga lenne, ha azt szeretné, hogy összeterelje az állatokat. A folyó két partján a fák a vízig hajoltak és a gyengébbek, sérültek hamar oda is vesztek. Mert a rohanó víz megkapta az ágakat fatörzseket és vitte rohant vele, mintha sürgős megbízást teljesítene. Toccsanva
Koppincs ide