Nevető novellák: Köszönjük a türelmét!

 

                      Köszönjük a türelmét!

Most, hogy végére értem a történetnek, összefoglalnám röviden! Ezzel az a célom, hogy az is részesülhessen a történet megismeréséből, akinek csak öt perce van a krónikás elbeszélését végig olvasni. Tehát: – mikor a bíró meghozta a döntését, nevezetesen azt, hogy a vádlott nem bűnös, a teremben lévők többsége felzúgott, teret adva nem tetszésének. Az indoklásban ez állt: Az új világ törvényei szerint, akit megfosztanak önszántán kívül, saját tulajdonát képező, kézzel fogható dolog, tárgy, illetve gondolat, vágy, álom, érzés és egyéb, kézzel nem érinthető tulajdonától, az felelősséggel nem tartozik, amennyiben ezek közül bármit számon kérnek tőle. Tehát nem bűnös. Mivel az igazoltató és eljáró rendőr kifogásolta a vádlott által elkövetett sebesség túllépést, és az ő hivatali személyét ért inzultus sorozatot, ezért a törvényben foglaltak szerint számon kérés történt. A vádlott a védekezésében előadta azt a bizonyítható tényt, hogy egy fontos tulajdonától nem rég meg lett fosztva. Ezért mikor a hatósági személy kérte a türelmét ezzel a vádlott már nem rendelkezett. Továbbá a vádlott elmondta, hogy figyelmeztette az eljáró rendőrt, idézem „ ne packázz velem mert nincs türelmem”, ezt a közeg figyelmen kívül hagyta. Holott tudta, hogy a vádlott nem sokkal ezelőtt hagyta el az útakadályt képező útépítést, aminek a végére ki van írva – Köszönjük a türelmét! Ebből a tényből kifolyólag bizonyítható, hogy a vádlott meg lett fosztva egy, ebben a helyzetben nélkülözhetetlen tulajdonától a türelmétől. Többek között a türelem megfosztását rajta több ember követte el, miután a megfogalmazásban a többesszám felfedezhető. E tény miatt a vádlottnak nem lehetett egy csöppnyi türelme sem. Ezért a rendőrrel szembeni fellépése, magatartása indokolt és érthető. Egyebek között a bíró még hozzá tette: – Amennyiben valaki, vagy valakik köszönetet nyilvánítanak azzal elismerik, hogy valamit megkaptak a birtoklójától. –  Esetünkben –, folytatta – azzal, hogy megköszönte a közút kezelője a türelmet, úgy ezzel elismerte, hogy azt meg is kapta – fejezte be a bíró az indoklást. A teremben ismét végig futott az a zúgolódás ami az elején. Viszont most már nem lehetett megállapítani, hogy ezzel tetszést, vagy nem tetszést nyilvánít a közönség. A vádlott eközben egy megkönnyebbült sóhajt fújt ki s láhatóan megkönnyebbült. Szinte, mintha levetett volna magáról valami súlyos ruhadarabot. Hosszú barna haját hanyag mozdulattal hátra vetette, oly szándékkal, hogy arcának minden megkönnyebbült mosolyát láthatóvá tegye. Büszkén felegyenesedett, a címer megfeszült izomtól duzzadó mellén ami így olvashatóvá vált, ez ált rajta: „Nincs bocsánat Motoros klub” . A bírói asztalnál megszólalt a csendet szigorúan elrendelő kalapács csattanó hangja, majd a bíró újra kezdte. – A sértett vonatkozásában a következő határozatott hozom.: Mivel a vádiratban szereplő hatóság elleni erőszak cselekménye nem valósult meg, úgy az eljáró rendőr intézkedése nem volt indokolt. Ezért őt arra kötelezem, hogy a vádlottól kérjen bocsánatot, most és nyilvánosan. A rendőr felált, láthatóan kényelmetlenül és feszengve, majd a bíró kérlelő bólintására ezt mondta a duzzadó mellel, előtte álló férfinak. – Uram, szeretném bocsánatát kérni a történtek miatt! – Megbocsátok – mondta a másik és a mellén feszülő logót öklével verni kezdte, majd egyre hangosabban mondta: megbocsátok, megbocsátok. – Ezzel a tárgyalást berekesztem – mondta a bíró, s hozzá tette – mindenkinek köszönöm a türelmét és a figyelmét. Ekkor kitört a káosz a teremben. Később a kórházi jelentésekből kiderült, a tárgyalásnak sok súlyos és sok könnyebb sérültje volt. Ez a tárgyalás volt a mostanában tárgyaltak közül a legvéresebb. Ezt több lap is így látta, tekintetbe véve, hogy a zavargások az utcán is folytatódtak. Sokan azt skandálták: Nincs türelmem, nincs figyelmem.